2013. október 13. Pest Megyei Bajnokság 2. forduló

1.	Szabó Zoltán	0,5:0,5
2.	Kuthi Balázs	0,5:0,5
3.	Virganc Roland	1:0
4.	Tóth Máté		1:0
5.	Tóth Dániel	0,5:0,5
6.	Téglás Mátyás	1.0
7.	Pásztor Ákos	0:1
8.	Kapitz Dominik	1:0
9.	Kapitz Tibor	0,5:0,5
10.	Steyer Ferenc	0:1

Négy győzelem, négy döntetlen, két vereség született itthon Alag ellen. Sakkcsapatunk első fele – veretlenül – eleve 3,5 pontot tudott begyűjteni. Persze az első győzelmet csapatunk legfiatalabb játékosa, a 12 éves Kapitz Dominik produkálta a 8. táblán, tüneményes gyorsasággal. Az történt, hogy „Domi” a Katalán-rendszerben indította pozíciós „úthengerét”, és már a megnyitásban hozott gyalogáldozatával óriási támadáshoz jutott. Ellenfele a nagy nyomásban (benne) egyszerűen elnézett egy huszár villát, ami a vezérébe került. Mit tagadjam, ilyenkor üdvrivalgás zajlik kicsi szívemben, amint egy tehetséges tanítvány minden „lacafaca” helyett 12 lépésben nyeri le az ellenfél vezérét. Mindezt látva persze az azonnali (és jogos!) kapituláció mellett döntött az ellenfél. Egy ilyen gyors győzelem rendkívül jó hatással van a csapattársak további játékára, míg az ellenfelek egyből „húsdarálóban” érzik magukat. Mindenesetre Téglás Matyi a hatodik táblán eléggé meggyőzően rakosgatta megnyitását, és sehogy nem sikerült zavarba jönnie rutinos ellenfelének „furcsa” lépéseitől, aki az elmélettől igencsak eltérő lépéseivel kétségkívül meglepetésre játszott. Matyi szépen kihasználta ellenfelének „extra” lépéseit, és egy jó tisztcserével sikerült megakadályoznia a király sáncolását, ezzel együtt hatalmas centrumfölényre tett szert. Ilyenkor szoktuk mondani viccesen, hogy akár ott is lehet hagyni a táblát, mert a játszma magától megnyerődik. Na persze kellett azért egy mintaszerű gyaloglépés Matyi részéről (naná, hogy a centrumban!), s ez a nagy erejű vonalnyitás már meg is pecsételte a középen rekedt ellenséges király sorsát. Néhány lépés után matt következett… és gratuláció a csapattársak részéről! A harmadik táblán „Colos” egy adok-kapok küzdelembe bocsátkozott a Pirc-védelem útvesztőiben. Ellentétes oldalra sáncoltak a felek, s ahogy az „illős”, azonnali kölcsönös gyalogrohamot indítottak a királyok ellen. Az ilyen jellegű csihi-puhi sajátossága, hogy az nyer, aki jobban bírja idegekkel, merthogy kívülről úgy tűnik a dolog, mintha mindkét király rövid úton mattba sétálna. Leginkább egy rossz lépés elég a vesztéshez. Úgy látszik, „Colosnál” minden rendben van (idegrendszerét illetően!), mert a végjátékban szépen kezdeményezett, türelmesen kivárva ellenfelének „egy rossz” lépését, s már írhattuk is be az egész pontot. A negyedik táblán e sorok írójának Angol megnyitása hozta a kicsit előnyösebb állást, amit lépésről-lépésre lehetett fokozni, merthogy az ellenfél kellő igénytelenséggel építgette hadállását. A passzív felállás megbosszulta magát a középjátékban, mert minőségvesztésben realizálódott. Innentől „már csak pontosakat” kellett lépni, s a gyors tisztcserék után választhatott az ellenfél egy vezérvesztés és egy matt között. Mondanom sem kell, hogy egyiket sem választotta. Az a helyzet, hogy ilyenkor könnyebb (és ész-szerűbb!) gyorsan feladni a játszmát. Szabó Zoltán, Kuthi Balázs, Tóth Dániel és Kapitz Tibor eléggé stabil játékkal, szinte mind a négyen „felülről” tartották kezükben a biztos remit, s így születhetett meg csapatunk győzelme.

tóthmáté