Turai Hírlap 2013. december

                          Göd – Galgavidék 3:7

1.        Szabó Zoltán                  0:1

2.        Kuthi Balázs                   0,5:0,5

3.        Virganc Roland            0,5:0,5

4.        Tóth Máté                                              1:0

5.        Pásztor Zoltán              1:0

6.        Tóth Dániel                    0,5:0,5

7.        Téglás Mátyás               1:0

8.        Bényi András                 0,5:0,5

9.        Kapitz Dominik            1:0

10.     Kapitz Tibor                   1:0

Utazás közben még azon füstölögtünk, hogy nem is lenne rossz az 5:5 arányú döntetlen idegenben, miután tavaly simán elvéreztünk a gödiek rutinos csapatával szemben. Aztán kábé 1 órával a sakkórák indítása után csaknem minden táblán eléggé ígéretes állást kontrollálhattunk (számunka), kivéve az első táblát, ahol Zoli gyaloghátrányba keveredett, s ez elég is volt a játszma elvesztéséhez. Mind e mellett öt győzelmet és négy remit produkáltunk, s nehezen akartuk elhinni (az ellenfél még nehezebben!), hogy ennyire szép revánsot sikerült abszolválni a tavalyi „gyufáért”. A Kapitz család – apa és fia – megint remekelt, s meg kell említenem, hogy a 12 éves Dominik pillanatnyilag a legjobb pontszerzőnk az idei bajnokságon nyújtott 100 %-os teljesítményével.  Most is a Katalán rendszerben „masszírozta” felnőtt ellenfelét a szokásos aktív pozíciós nyomással, s ebbe belefáradnak kissé az ellenfelek (általában), s olyankor nem nehéz hibázni, ám ezt könyörtelenül kihasználta legfiatalabb versenyzőnk. Tibor (a papa) Pirc védelmű megnyitása stabil állást hozott számunkra, s miután az ellenfél a letámadás reményében kissé kinyitotta királyállását, nekünk nyílt egy remek alkalom tisztnyerésre. Ezek után hirtelen elfogyott az ellenfél ereje a játszma folytatásához, s azonnal feladta a küzdelmet. Téglás Matyi világossal az általa kedvelt felépítést kirakva (sakk-szlengben: „postás vari”) építgette állását, és eléggé pontosakat (és fontosakat!) lépkedve minőséget nyert a középjátékban. Ezek után kihasználta a bástyák megduplázásának erejét, behatolt ellenfele királyállásába, majd egyszerű manőverrel tisztet nyert, minek utána az ellenfél azonnal beszüntette a további ellenállást.  Pásztor Zoli is a régi formáját mutatta ezúttal, persze tudni kell róla, hogy főiskolai tanulmányai miatt rengeteget kihagyott, s a tavalyi évadban talán ha kétszer tudott sakkasztalhoz ülni. A mostani Angol megnyitásában a szokásos vezérszárnyi aktivitását szorgalmazta, de kimaradt a gyors nyerő változat. Azonban igen látványos (és hathatós!) vezér manőverek következtek Zoli részéről a már majdnem hátrányos állásban, s a megzavarodott ellenfél tulajdonképp „mattba sétált” (bele).  E sorok írója a negyedik táblán az agresszív Skandináv védelemmel lepte meg ellenfelét, aki gyors tisztcserékkel igyekezett tompítani tempó hátrányát. Nagyjából remi állás jött ki a huszár, kontra futó végjátékban, ám az ellenfél elvétette a helyes folytatást, így sikerült begyűjtenünk az egész pontot. A négy döntetlen játszmánkból kettőt simán megnyerhettünk volna (hab a tortán!), s ez is azt mutatja, hogy a galgavidéki sakkozók ezen a napon jó formában ültek sakkasztalhoz, s megérdemelték a 7:3 arányú csapatgyőzelmet!

tóthmáté