Turai Hírlap

Örökzöld kérdés az oktatás területén. A középkorban például szerepet kapott a sakk a lovagi nevelésben, s egyike volt a lovag "hét művészetének" a vívás, futás, úszás, lovaglás, madárfogás, versfaragás mellett. A játék története persze jóval korábbra nyúlik vissza, hiszen a sakkjáték az emberi kultúra különleges eleme, széleskörűen elterjedt évezredes hagyományai vannak. Már az ókori Indiában játszottak táblás harci játékot, és arab kereskedők közvetítésével került át Európába. Eközben állandóan változtak szabályai, s mi sem természetesebb, hogy a korai reneszánsz évei alatt nyerte el mai, végleges (?) formáját. Nem másról van szó tehát, mint az emberiség legeredetibb, legérdekesebb, legszellemesebb játékáról, mely másfélezer éve a világon mindenütt elfogadott.
Mi a titka ennek a népszerűségnek? Talán a sakk hármas egysége, hogy egyszerre tudomány, művészet és sport? Mi az oka annak, hogy érdeklődő gyermekeinket azonnal "megérinti" a játék varázsa, ha kicsit elmélyülnek gyakorlásában? Egy biztos: gondolkodtató, tehát gondolkodásfejlesztő játékról van szó.

Descartes: Cogito ergo sum – "Gondolkozom, tehát vagyok." Igen ám, de a gondolkozás meglehetősen zavaros folyamat, s mindenféle hibákhoz vezethet.

Bruce Lee (a harcművész): "Ne gondolkozz! Érezz!" Nem azt állítja, hogy gondolkozni "rossz" vagy "szégyellnivaló", hanem, hogy éppen amiatt, mert muszáj gondolkoznunk, és mert gondolkodásunk olyan, amilyen, fogunk tévedésekre jutni. Elválasztható-e egymástól gondolkodás és érzés?

Mit teszünk valójában, amikor sakk közben gondolkodunk? Többek közt értékelünk, emlékezünk, elemzünk, összehasonlítunk, keresünk, kételkedünk, bonyolítunk, egyszerűsítünk, tervezünk, latolgatunk, álmodozunk, és így tovább. És mivel a gondolkozás szorosan összefügg az érzelmekkel, ezért aggódunk, félünk, örülünk, bánkódunk, megrendülünk, bízunk, remélünk, sajnálunk, pánikba esünk és a többi. Ha rádöbbenünk, hogy a gondolkodás mennyi mindent foglalhat magába, nagyobb eséllyel értjük meg majd a saját gondolatainkat (és másokét is)!

Dr. Tarrasch: "A sakk egyfajta intellektuális teremtés, ebben rejlik megejtő bája. A szellemi teremtés az egyik, ha nem a legnagyobb öröm, ami az embert élete során érheti. Nem mindenki képes színdarabot írni, hidat építeni, vagy akár jó viccet kitalálni. De a sakkban mindenki lehet, sot mindenki szükségszerűen intellektuális teremtő, így részesül ebből az élvezetből." Mi ennek a szellemi teremtésnek az anyagi előfeltétele? Sakk-készlet, sakkóra, játszmalap, toll, egy ellenfél és legfőképp - önmagunk.

A fentiekben vázolt belső tartalmak ismeretében nem lenne-e túlzott naivitás arra gondolnunk, hogy a tábla két oldalán, egymással szemközt ülő és töprengő ember unatkozik? Hiheti bárki is komolyan, hogy a sakk unalmas játék? Akkor miért játsszák gyermekeink oly nagy örömmel, s mért várják annyira, hogy sakkversenyen vehessenek részt! Netán alig várják, hogy unatkozhassanak? Aki még nem volt ifjúsági sakkversenyen, és nem volt tanúja a gyerekek - lányok és fiúk - hallatlanul izgalmas (és békés) küzdelmének, nem is tudhat sokat erről a játékról.Ennek a sportnak egyik lényeges momentuma a sakkversenytermek nyugodt, mégis feszültségtől vibráló légköre. A versenyzés közben fellépő feszültséget itt nem lehet hangoskodással és mozgással levezetni, mint egyéb sportrendezvényeken, mert nem zavarhatjuk a mellettünk ülő versenyzőtársunkat a gondolkodásban. Mindehhez óriási önfegyelemre van szükség, mely előbb-utóbb beépül minden komolyan sakkozó gyerek magatartásába.A másik lényeges momentum, hogy a sakkozónak problémákat kell megoldania az első lépéstől az utolsóig. Ahogy halad előre a játszma, mindig újabb és újabb problémával találják szembe magukat a felek. Már pedig minden problémamegoldó tevékenység igen erőteljesen foglalkoztatja a személyiséget, tehát a sakkozás is segíti a gyermek egész személyiségének fejlődését. Olyan személyiségjegyek erősödnek meg, mint a kitartás, megfontoltság, a tervszerűség, az észszerű, ellenőrzött kockázatvállalás, a döntési képesség, az ehhez szükséges körültekintés, az alaposság, a bátorság, az eredmények kritikus szemlélete. A sakkozás elősegíti az intelligenciát meghatározó tényezők fejlődését, erosődését, állandó lehetőséget nyújt a kreatív személyiségvonások és képességszféra kifejlődésére, sajátos egyéni szemléletmód kialakítására. A sakkozás hatására fokozatosan tudatosul az egyén autonómiája, tudatosulnak a saját képességek, belső értékek, megnő az egyén reális önbizalma. Erősödik a külső, objektív valóság belsővé válásának szükséglete, kialakul a környező világ megismerésének vágya. Személyiség vonatkozásában célként jelölhetjük meg a valóság összefüggésein alapuló értékrend kifejlődését. Kaphat-e ennél sokkal többet a gyerek bármely nevelési folyamatban?

A Galgavidéki Sakkbarátok Sportegyesülete igen szűkös anyagi helyzete ellenére sem mondott le legfontosabb céljáról, hogy régiónkban is meghonosítsa ezt az évezredes játékot, melynek gyermekeink nem kis hasznát vehetik. A néhány évvel ezelőtti "kezdeti értetlenség" mintha felengedni látszana, s a munkánkat segítő pedagógusainknak (is) köszönhetően már nem annyira tűnik Don Quijote-harcnak a páratlanul szép szellemi sport elterjesztése vidékünkön. S ha már szóba jött a búsképű lovag, befejezésül hadd idézzem a kitűnő lovagregény szerzőjének sakkal kapcsolatos, elmés (és filozofikus) megállapítását.Cervantes: "Az élet olyan, mint egy sakkjátszma, s mit ad isten, a parti végén a királyok és parasztok ugyanabba a ládába kerülnek."

Tóth Máté József
edző