Turai Hírlap

Párhuzamot vonni a két sportág között csak látszólag merészség. Nagyobb bátorságra vallana, ha pusztán sportként kezelnénk a két foglalatosságot. Merthogy mindkettő sokkal több annál. Keleti eredetük miatt (Japán és India) pedig egyenesen érdekesnek ígérkezik az összehasonlítás. Mindkét esetben lényegében önálló nevelési rendszerről beszélhetünk, melynek személyiség (és jellem) formáló ereje megkérdőjelezhetetlen. Nevelési oldalról közelítve volt már alkalmam többször is megvilágítani a versenyszerű sakkozásban rejlő lehetőségeket. Említettem a sakkversenyek termeiben uralkodó vibráló feszültséget, mely a sakktáblákon zajló szellemi küzdelem kivetülése. Sakkozó gyermekeink a verseny közben fellépő természetes izgalmakat – akár nyernek, akár veszítenek – nem vezethetik le mozgással és hangoskodással, mert nem zavarhatják a mellettük ülő versenyzőtársukat a gondolkodásban. Mindehhez elképesztő önfegyelemre és tolarenciára van szükség, melyek szükségképp beépülnek a rendszeresen sakkozó gyermek magatartásába. Nézzük meg, hogy a karate esetében miként valósul meg ez a folyamat.

Fási Tibor, dupla feketeöves mester szíves invitálására abban az élményben lehetett részem, hogy a Galga expedíciósok és a karatésok közös táborozása alkalmával – Tápiógyörgyén – végig nézhettem (csodálhattam) egyik edzésüket. Belépve az edzőterembe azonnal érezhetővé vált a helyiséget betöltő fegyelmezettség légköre. Pedig még csak a bemelegítés zajlott. A mozdulatok rendezettsége, mindez egyfajta szellemi összeszedettség állapotában, mely olyannyira jellemzi ezt a küzdősportot, szükségképp tiszteletet ébreszt minden külső szemlélőben. A bemelegítést a mester egyik gyakorlottabb tanítványa vezette, mialatt a mester a háttérben végezte lazító és nyújtó gyakorlatait, mely önmagában páratlan élményt nyújthat a „bámészkodónak”. Erő, magabiztosság, robbanékonyság, határozottság, energia és intelligencia sajátos egyvelege. Ez az ember tudja, mit akar! A tanítványok is tudják, szinte a mester szemvillanásaiból, mit kell tenniük. Bemelegítés után következnek a „katák”, rendkívüli céltudatossággal megtervezett mozdulatsorok, az egyszerűbbektől haladva az összetettebb gyakorlatokig. Eközben a mesternek arra is kiterjed a figyelme, hogy tájékoztassa a „bambuló” nézőt (engem) e gyakorlatok fontosságáról, pici történelmi visszapillantás keretein belül. Lényegében a támadó és védekező mozdulatok imitálásáról van szó. A koreográfia szépsége, pontossága, ahogyan egyszerre mozdul a csoport mindannyi tagja, nem mindennapi látványt nyújt. Wado-ryu. A karate legfrissebb ága, melyet a többi stílushoz képest leginkább a letisztultsággal és a célratörő mozdulatok leegyszerűsítésével lehet jellemezni. Mérvadóak a test természetes, lágy, körkörös mozdulatai. Sajátos életforma, amely a mindennapos gyakorlással jól szolgálja a fizikai és szellemi cselekvőképesség kialakulását. Egyben lehetséges út az egészség tudatos megőrzéséhez. Wado-ryu = a cselekvés ”poézise”!

Végig nézve az edzést, egy deka kétségem sem maradt a felől, hogy személyiségfejlődést illetően mit jelenthet gyermekeink számára ennek a „sportágnak” a gyakorlása. Fási Tibor a Galga völgyének néhány iskolájában fejti ki áldásos tevékenységét. Üdvözölnünk kell köreinkben (ha ez eddig még nem történt volna meg)! Egy önálló, nem akármilyen nevelési rendszert visz be iskoláink falai közé. Ez mindenképp segíti pedagógusaink (távolról sem könnyű) napi munkáját. Kissé furcsa dolog (ezek után), hogy a karatésok sportegyesülete terembér fejében kapja meg a tornatermet, ahol ez a rendkívüli hatékonyságú nevelőmunka folyik. Érthetetlen!

tóthmáté