Turai Hírlap

Tura város és a Galga folyó menti települések viszonylatában talán négy sportágról beszélhetnénk, s ezek: a futball, a karate, a sakk és az asztalitenisz. Négy olyan lehetősége van tehát a környékbeli – adott esetben óvodás és iskoláskorú – fiatalságnak, hogy egyesületi szinten űzze az említett sportokat. A négy sportág közül kétségkívül a foci a legnépszerűbb, következésképp e sportág vonzereje hat leginkább a fiatalabb korosztályra is. Mutassanak nekem egyetlen fiúgyermeket, aki gyerekéveinek valamelyik szakaszában nem akarna futballista lenni. Ám bármelyik sportágat meg lehet kedveltetni a gyerekkel, hiszen valamennyi sportágról el lehet mondani, hogy játék (persze kemény küzdelem is olykor), s a játék leginkább a gyerekek közege.

Helyezzük most mind a négy sportágat kicsit más megvilágításba. Vannak megnevezhető személyek (helyi szinteken is), akik kellő felelőséggel gondolkodnak ezekről a dolgokról. Azért kellő felelőséggel, mert nemcsak az általuk művelt sporttevékenység szerelmesei, de ezen túlmenően utánpótlás-nevelésben gondolkodnak. Mert sportegyesület létezése anélkül, hogy az utánpótlás-nevelés problémáját komolyan vennénk, elképzelhetetlen. Ezek a személyek minden bizonnyal végig gondolták már nem egyszer (a baj, hogy sok felelős személy még egyszer sem!), hogy mit nyújthat bármely sporttevékenység rendszeres gyakorlása a gyereknek. Itt nemcsak általában a sportolásra, mint az egészséges életmód fontos kellékére gondolok, hanem azokra a programokra, amelyeket az egyesületi sporttevékenység biztosít. Minden egyesület működése a civil szerveződés keretein belül történik. A közös programok az ifi szférában is igyekeznek biztosítani olyan hétvégi (vagy hét közbeni) lehetőségeket, hogy a gyerekek valódi közösségekben vegyenek részt, s ehelyett ne odahaza a tv és számítógép képernyője előtt görnyedjenek, esetleg kocsmázzanak, stb. Minél több sportegyesület funkcionál egy város és vonzáskörzetének életében, annál nagyobb választási lehetősége van a gyereknek, illetőleg a szülőknek. Vajh kellő hangsúlyt kap-e mindez egy város életében, de ne beszéljünk most a támogatási rendszerek mibenlétéről, igazságairól és igazságtalanságáról. Csak az „elosztást” illetően említsük meg, hogy a siralmas támogatási összegek hány százaléka juthat az utánpótlás-nevelés finanszírozására, holott minden sportegyesületi munka legfontosabb tevékenységéről van szó. Tán jobb is, ha ebbe most nem bonyolódunk bele, de említsük már meg azon „megszállott” jóemberek nevét, akik nem csak „eszmei síkon”, hanem tevőlegesen is szívügyüknek tekintik sportágukban az ifjúság nevelését.

A helyi futball sportban Tóth M. Imre (és segítői) munkájára gondolok. A karate sportban (wado ryu) Fási Tibor mester munkájára céloznék, hiszen Kartalról kezdvén Aszódon, Ikladon, Hévízgyörkön át Turáig évek óta építi közösségét, igen nagy hangsúlyt fektetve a fiatalabb nemzedék nevelésének fontosságára. Az asztaliteniszben a turai Virganc Mihály és a hévízgyörki Cseh Péter nevét kell megemlítenünk. A szellemi küzdelem sportjának (sakk) terjesztését és meghonosítását célzandó pedig a Galgavidéki Sakkbarátok Sportegyesületének munkája (igen hathatós szülői segítséggel) kerülhet szóba, miután négy helység (Iklad, Hévízgyörk, Tura, Zsámbok) óvodáiban és iskoláiban tart rendszeres foglalkozásokat.

tóthmáté