Szeretném tájékoztatni a Turai Hírlap kedves olvasóit, hogy megalakult a Turai Torna Club Egyesület, mely négy szakosztállyal indít, úgymint: torna, kézilabda, lovaglás, sakk. Majd a későbbiekben számíthatunk még asztalitenisz, esetleg tenisz, és talán karate szakosztály létrejöttére is. Halkan megjegyezném, hogy mindez még tovább bővíthető.
Ha belegondolunk az elmúlt 25 év helyi sportjába, elkezdhetjük a felsorolást a futballsporttal, aztán meg is állhatunk, mert nincs tovább mit felsorolni. Azt most ne fejtegessük, hogy futballsportunk irányítóinak elképzelése az elmúlt negyed évszázadban mennyire nem felelt meg az egészséges gondolkodásnak. Ugyanis a támogatók pénzéből és az egyéb bevételekből származó összegek nagy részéből nem igazán jutott az utánpótlás nevelésre, amely egyik legfontosabb része minden sportegyesület életének és jövőjének. Hál’ istennek (és Tóth M. Imre munkájának), az utóbbi 5-6 évben más irányt vett az addigi helytelen gyakorlat. Nyilván valahogy érvényre jutott az a felismerés, hogy bármely sportegyesület napjai meg vannak számlálva, ha nem kap megfelelő szerepet és támogatást az utánpótlás nevelése. Tóth M. Imrének és segítőinek óriási munkája, az ifjúsági futball szervezése, időt és fáradságot felemésztő hozzáállása folytán méltó szerephez jutott az ifjúsági futballsport a legkülönbözőbb korosztályokban. A fiatalabbnál is fiatalabb gyermek-focistáink eredményeiről rendszeresen tájékozódhatunk a Turai Hírlap hasábjain. És ezekben a sikerekben fontos szerepet kapnak a pártoló szülők, akik ugyancsak saját szabadidejükből (és pénzükből) áldoznak arra, hogy egyáltalán működni tudjon ez az új és egészséges szemlélet. Merthogy a felelős személyek „kalandos pénzáramoltatása” ezt nem annyira teszi lehetővé. A lényeg persze az, hogy szerepet kapott az alulról építkezés elve, s valahogy ebbe az irányba kéne haladni pénzügyi ráfordítást illetően is, már amennyiben javasolhatnám mindezt az illetékeseknek, ha nem lenne számukra világos a dolog lényege. Úgy gondolom, ha valaki, akkor szerény személyem jó tanácsokkal tud szolgálni ez ügyben, ugyanis a nulláról indulva hoztunk létre egy sportegyesületet úgy 10 évvel ezelőtt. A helyi és környékbeli óvodákat és iskolákat járva neveltünk fel egy ütőképes sakkcsapatot, amely most megnyerte a Pest megyei 1. o. csapatbajnokságot. A GVSE sakkozóiról beszélek.
Rövidesen megkezdődnek az átigazolások a Turai Torna Club Egyesületének sakk szakosztályába. Természetesen a Galgavidéki Sakkbarátok Sportegyesülete nem fog megszűnni, merthogy az ezzel kapcsolatos jogi procedúra akár 2 évig is elhúzódhat, így a jelenlegi csapat tagjai nem vehetnének részt semmilyen bajnokságban. Ezért átigazolásokkal oldjuk meg a Turai Torna Club sakk szakosztályának indulási problémáját, s minthogy bajnokok lettünk az idén, akár nevezhetnénk a megyei szuper csoportba is, ahonnan már egyenes út vezet az MB2-es bajnokságba. Az ilyesféle törekvéseknek persze komolyabb pénzügyi feltételei vannak, s nem tudjuk, vajh mit hoz a jövő ebben a vonatkozásban. Az alakulóban lévő sakkszakosztályt illetően akadnak szép tervek bőven. Hogy csak egyet említsek, mindenképp szeretnénk kapcsolatba kerülni (a turai színjátszó csoport közvetítésével) egy erdélyi sakkcsapattal. A velük kialakított testvércsapat viszonyból következően az oda-visszalátogatási sakktalálkozók megszervezése már nem lenne nagy feladat. Azonban rögtön hozzá is kell tennem, hogy mindez minimum félmillió Ft-al növelné évi költségvetésünket.
A tornászok irányítását nem másnak, mint Lendvai Mártonnak (élő legenda) a neve fémjelzi. Gondoljunk az egykori tornászlányaink sikereire a múltszázad 70-es, 80-as éveiben. A szakosztályvezető és kollégai gőzerővel munkálkodnak a „tornászpalánták” rendszeres képzésén. Azonban akár több évnek is el kell telnie a tehetségesebb tornászok versenyeztetéséig.
Kézilabda berkekben is elkezdődött az iskoláskorú gyerekek rendszeres képzése. Nyilván ebben a spotágban sem lehet egyik napról a másikra bekapcsolódni a különféle szintű csapatbajnokságokba.
A fentebb említett asztalitenisz, tenisz, karate szakosztályokról konkrétumokkal még nem tudunk szolgálni, de a Turai Torna Club Egyesület hivatalos indulásától számított 1 éven belül tisztázódnak a lehetőségek mind személyi, mind tárgyi eszközök vonatkozásában.
Nem kell aggódnunk tehát leendő sportcsarnokunk kihasználtságát illetően, hiszen több sportágban is remek helyszínnek ígérkezik az edzések és az egymást követő sportrendezvények területén. Aztán, hogy milyen sok egyéb rendezvénynek adhat még helyet egy viszonylag nagyobb alapterületű fedett létesítmény… legyen ez a kedves olvasó fantáziájára bízva.
Összegezvén a dolgokat: ami az újjászerveződő helyi sportéletet illeti, általában adottak a személyi feltételek, s az ehhez fűződő lelkesedéssel sincs baj. De a sportélet „öregjei” jól tudják: a lelkesedés önmagában kevés (és meglehetősen rövidéletű), ha eközben a normális működés „finanszírozása” bizonytalan, esetleg nyögvenyelősen akadozik. Előbb azonban merjünk hinni a szebb jövőben… és becsüljük meg azok munkáját, akik ezért fáradoznak!
tóthmáté