Fiatal sakkcsapatunk a Pest megye 1. osztályának csapatbajnokságában általában az élmezőnyben tudott végezni az eddigiek folyamán, voltunk persze a mezőny második felében is. Ám egy alkalommal ezüstérmesként fejezhettük be a bajnokságot, s lehetőségünk lett volna akkor elindulni a szupercsoportban, ahonnan további lehetőség kínálkozik bekerülni az MB2-es bajnokságba. A józan megfontolás azonban nem engedte meglépnünk ezt a „sakklépést”. Egyfelől hiányzott az az össz-tudásszint és játékrutin, amely fontos követelmény egy sikeres szerepléshez. Másfelől pénzügyi vonatkozásban soha sem értük el azt a szintet (mint ahogy jelenleg sem), amely megengedné, hogy néhány nemzetközi mester leigazolásával lényegesen növeljük csapatunk játékerejét. Nem is vagyunk hívei az efféle „csapaterősítéseknek”, mert valljuk, hogy az egészséges csapatépítés lényege inkább az utánpótlás nevelésében keresendő. Vajh mi értelme lenne, hogy budapesti „sakkmester-haverokkal” nyerjünk esetleg bajnokságokat, miközben azok a lelkes (és tehetséges!), fiatal galgavidéki versenyzők nem kapnának lehetőséget játékra, akik most vállukon viszik csapatunkat!? Na és akkor mitől lennénk galgavidékiek, ha tele tűzdelnénk csapatunkat olyan nagyobb játékerejű sakkozókkal, akiknek soha nem volt közük a Galga környékéhez, s csupán „a pénzért játszanának”!? Nyilván érti a dörgést a kedves olvasó, és itt erősen szóba jöhet(ne) megint néhány helyi sportvezető etikátlan hozzáállása a jövőformáláshoz (például)… nem is beszélvén a támogatásul kapott állami pénzek aránytalan elosztásáról. További tiszteletünk a kivételnek! Visszatérve sakkcsapatunk idei szerepléséhez: csak nagyon halvány esélyünk van a dobogóra, miután megyénkben akad egy kis tülekedés magáért az első helyért is. Ráadásul a hátralévő meccsünket pont a dunaharasztiak csapatával kell megvívnunk, akik pillanatnyilag vezetik a tabellát, s nyilván nekik sem mindegy, mi lesz az utolsó forduló eredménye. Vagyis mindez amolyan „gatyafelkötő” jelleget ad az élbolyban szereplő összes csapat hajrájának. Az is igaz persze, hogy egy olyan nagy múltú sakkegyesület, mint a dunaharasztiak együttese (ahol pénz is van!), sokkal könnyebben állít ki „ütős” csapatot, mint a mi fiatal (és szegény) sakkegyesületünk.
tóthmáté